Nagyon-nagyon sírós hangulatomban vagyok. Megint lecsúsztam az ösztöndíjról, pedig azt hittem, talán ebben a félévben... Valószínűleg 5.0-nak kellene lennem ahhoz, hogy teljes biztonságban érezzem magam. Belefáradtam, elégedetlennek érzem magam, minden életkedvem elszállt. Nem tudom, hogy tanuljak, mit tanuljak, olyan szar ez az egész. És annyira egyedül vagyok... És annyira szánalmasnak érzem magam, olyan nyomingernek, annyira feleslegesnek.

 Talán ki kellene sírnom magam. Talán attól jobb lenne. Az utóbbi 1-2 félévben nem engedtem el magam, folyamatosan ment ez a "nem törtök meg" attitűd, amibe már kicsit belefáradtam. Nem, még mindig nem törtek meg, pláne úgy, hogy ebben a félévben még kb semmit nem tanultam, de pszichésen lefáradtam és olyan jó lenne kicsit leereszteni.

Ezek alapján nem tudom, milyen orvos leszek, tuti alkoholista és láncdohányos, látva mennyire szarul kezelem a stresszt...

Jah, és döntöttem, amennyire hamar csak lehet, húzok el az országból. 4.4 volt az első ösztöndíjhatár. Ha engem nem becsülnek meg, én sem fogom megbecsülni őket. Lehet szar ember vagyok, de ez már csak ilyen.