Miért fúj engem mindig a rossz pasik felé a szél? Hm? MIÉRT?

Amelyikkel többet is el tudnék képzelni, az csak meg akar dugni.
Amelyik többet szeretne, azzal én nem vagyok kibékülve.
És mint utóbb kiderült, amúgy sem vagyok az az egyéjszakás típus, valószínűleg bele is őrülnék...

Okos vagyok, vicces, értelmes, vannak céljaim. Nem vagyok egy matyóhímzés, de tényleg annyira háttérbe szorultak már manapság az önkifejezés más eszközei, mint tehetség, humor, intelligencia, hogy ha nem vagyok 90-60-90, 180 centi és szőke, akkor már nem is számítok?

A férfiakban is elplántálták a tökéletes nő képét. Azzal még meg is békélnék, hogy valaki a szépsége miatt jut előbbre, mert azt még meg tudom magyarázni a tökéletes genetikára való öntudatlan törekvéssel, vagy azzal, hogy az emberek túl felszínesek és lusták ahhoz, hogy kíváncsiak legyenek, mi van a jéghegy csúcsa alatt. De csak azért, mert nem vagyok hosszúcombú jujszőke, és mert az én lábam csak a derekamig jön fel és nem pedig a vállamig, már rögtön tökéletlennek vagyok bélyegezve... Ez már kiveri a biztosítékot. Engem ne minősítsen senki, minősítem én magam önállóan is épp eleget...