Tök büszke vagyok magamra: végigcsináltam azt az 1 órás brutál edzésprogramot, amit még anno fénykoromban, olyan három éve csináltam esténként. Teljesen végig, mind a négy szegmensét, mint a régi szép időkben. Pedig se fittebb nem vagyok (hajaj...), se vékonyabb (hajajajjjjj....) inkább csak elszántabb. És itt jön be az, amire mai napig rácsodálkozok, hogy mennyire csodás is az emberi elme, hogy ha nagyon akarunk valamit, bármennyire is fáj már az az izom, sajog is az a térd vagy húz a tüdő és dobog a szívecske, akkor is végignyomod azt az intenzív egy órát, mert végig AKAROD nyomni. Aztán a felénél elönti a tested az endorfin, és annak ellenére, hogy majdnem kiköpted a tüdődet újra akarod csinálni másnap is.
Hasonló lehet a szülés is. Kinyomsz magadból egy 3 kilós izgőmozgó emberkét, és oké, hogy szereted, mert a gyereked, de akkor is... egy emberi lényből kijön egy másik emberi lény, egy kis átmérőn átszuszakolódik egy jóval nagyobb keresztmetszetű dolog, és ennek ellenére vannak többgyerekes családok
Ahh, mindig elkalandozok. nah, amúgy azért kezdtem el újra edzeni, mert egy: milyen gáz már, hogy orvosira járok, aztán egészség meg minden, ennek ellenére nem sportolok kb semmit. (távolba nézés páros szemforgatás nem számít), kettő: ha túlélem ezt a félévet, akkor épp a felénél leszek a képzésnek, negyedév elején felezőbál, és bele KELL férnem abba a ruciba, amit még 3 éve vettem a Vögele-ben. Ahhh, 24 ezerről volt leárazva 2000-re, és egy csoda az a ruha, az egyetlen problémája az, hogy nem férek bele. Nüansznyi gond, ugye.
Jah, meg nyilván egészség, szív, érrendszer, blablabla, szokásos...
Tarammtaramm.
Szerelmes vagyok James Morrisonba. Ezt asszem még nem osztottam meg. ^^
Fura, hogy ebben a bejegyzésben semmi nyavalygás nem volt, mi? Jah, nekem is, de nem kell ám hozzászokni! ;D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése