Azt hiszem, sikerült elérnem az erkölcsi mélypontok Mariana-árkát.

6 tequila, egy nagy pohár bor, egy fél üveg Törley, fogalmam sincs mennyi ideig tartó jeges padon való ücsörgés és fél órányi ismeretlennel való smacizás után eljutottam oda, hogy felmentem egy sráchoz, mindenre készen... amiből az lett, hogy én hoppon maradtam, aztán egy szál blúzban kitettek a mínusz tízbe, hogy aztán egyedül, megalázva hazasétálhassak hajnali 4-kor.

Szavakban nem tudom kifejezni azt, mennyire szégyellem most magam...

Izgalmat akartam, hát megkaptam. Egy adag izgalom, egy jó nagy kanál kétségbeeséssel és megalázással nyakon öntve. Kellett ez? Nem, nem kellett. Csak magamnak köszönhetem az egészet, a srácot se hibáztatom, amiért ilyen ősbunkó volt, én vagyok a ribanc

Mindig pattogok itt az egyéjszakás kalandokkal, meg hogy élvezzük az életet, lófaszt... Nem, stabil kapcsolat kell nekem, egy olyan, amiben megtisztelnek azzal, hogy hazakísérnek, hogy megcsókolnak, miután khmkhm, minimum. Mint az a netes srác... És annyira fura, mert kb úgy érzem, hogy megcsaltam ezzel... Ahh, bazmeg, agyrém...

Jövőbeli énemnek üzenem: TISZTELD MAGAD! Tiszteld meg magad annyival, hogy karban tartod a tested, és csak olyat engedsz a közelébe, aki tényleg érdemes rá. SZEDD ÖSSZE MAGAD!