A jövő a jelenben van

"Ha valaki a múltbéli énjére mérges, mert nem találja a boldogságot a jelenben, ha valakinek egy ponton rossz irányt vett az élete, akkor nem azzal kell foglalkozni, hogy a múltban mit rontott el, nem az a lényeg. A fontos az, hogy a jelenből hogy hozhatnánk ki a legtöbbet.

Majdnem minden emberben van egy jövőkép, hogy hogyan látnák magukat mondjuk 10 év múlva. De néha annyira erős ez a vágy, hogy teljesen beáldozzuk a jelenünket, és ezáltal önmagunkat is a célért. Tehát nem baj, hogy a munkám/ életem most rossz, nem baj, hogy utálom a főnököm, mert egy rohadt alak, nem baj, hogy az, ami jelenleg kitölti az életem tönkretesz, és a legkiemelkedőbb szociális momentum egy héten a szombati X-faktor, mert egyszer, valamikr a távoli jövőben bizony KURVA JÓ LESZ MINDEN!!!!!!

Nem, ezt így nem lehet. 

És az egész gondolatmenet annyira emberi: beképzelten -vagy éppen naivan - azt hisszük, hogy PONTOSAN meghatározhatjuk, milyen lesz a jövőnk. Hát NEM.

Persze, jó, ha van egy stabil jövőképünk, ha van egy erős alap, amiért lehet, és kell is küzdeni, igenis kell érte szenvedni, dolgozni. De egy olyan holnapot kell akarni, amit ma is jónak látunk, amitől ma is boldogok vagyunk. Nem pedig csak leszünk."

Hát ennyire kötnek le a mikrobiológia gyakorlatok.

Napi ború

Imádom, hogy elvárják tőlünk, hogy mindent tudjunk egy tankönyvből. MINDENT! Például egy olyan 8 millió betűből álló, német hangzású kis sejt nevét, ami a belső füled legbelsőbb kis szegletében található, de persze csak az afrikai kontinens őslakosaina1/3-ában.
 

De ha mondjuk bedagadt a térded, vagy már hetek óta rettenetes fefájás gyötör, és megkérdezed, mit kellene tenned, na, arról fogalmam sem lesz.....

BRÉKING!!!

Csütörtökön reggel 8:57 perckor hivatalosan vége lett az első és egyben utolsó forgalmi vizsgámnak, ergo MEGVAN A JOGSIIIIIIIIMMMMMMM!!! Rettegj, Kelet-Magyarország! :D

Amúgy laza volt, részben szerencsén is múlott, mert jófejt vizsgabiztost kaptam, másrészt jó idő is volt, és eléggé összekaptam magam arra az egy órára. 6:30-tól volt a bemelegítő vezetésem, és fél nyolcig annnnnnnyira SZAR voltam, hogy azt el nem tudjátok képzelni, a létező ÖSSZES hibát elkövettem: ott állt a zebrán tőlem két méterre a gyalogos, és nem láttam, nem tudtam normálisan betolatni két kocsi közé, mert szabályosan összeért a sárhányónk, még orral sem tudtam rendesen beállni, a megfordulásról már ne is beszéljünk... Egy szóval egy katasztrófa voltam. De aztán valahogy mégis megtáltosodtam, és olyan párhuzamosan belőttem magam két kocsi közé, és olyan gyorsan és jól megcsináltam minden feladatot, hogy el se hittem. :D Szóval nálam jobban senki nem lepődött meg jobban, hogy sikerült, ezt elhihetitek. :D

Nah, szóval még most is akkor szmájli van az arcomon, mint egy franciaablak, öröm van és boldogság. :)) Holnap megyek az ATI-hoz a kis papírjaimmal, hogy kapjak egy nagyobb papírt, amivel aztán kikérhetem majd a jogsimat. :) Imádom a bürokráciát.

Otthon már azért vezettem a kis suzukit (psssssszzzt!), de hát az én kis városkámban összesen két zebra és egy lámpa van, szóval még csak esélyem sincs arra, hogy bárkiben is kárt okozzak. ;)

Elvittem Apát az egyik haverjához beadni valami cuccot, leparkolok a házuk előtt, kézifék behúz, minden. Apa visszajön, motor beindít, egyes, elindulunk. érzem, hogy kicsit húz az autó, nemrég jött szervízből, hmmm, fejvakargatás, szemöldökráncolás, nem baj, biztos állítottak rajta valamit, azért nem olyan dinamikus a menet. Már négyesben voltam, mikor észrevettem, hogy be van húzva a kézifék... :D Szóval azért még van hova fejlődni. :D

De azért az mindent elmond a kis suzukiról, hogy ez a kis drága még kézifék mellett is tudja negyvennel falni az utakat! :D

...

Hét évesen elmegyünk első osztályba. Szépen lépegetünk felfele, megtanulunk olvasni-számolni, talán helyesen írni, megismerjük a természet rejtelmeit, majd a biológia, kémia, fizika törvényeit. Aztán kiválasztjuk, hol szeretnénk eltölteni a gimis éveinket. Ott tulajdonképpen eljátsszuk ugyanezt, csak már kicsit részletesebben. Tanulunk, majd leérettségizünk és elballagunk.

Ez volt 12 év. Bő egy évtized, amit tulajdonképpen arra szánsz, hogy előkészíted magad a következő 5-6 évre, amit az egyetemen fogsz eltölteni.

Eltelnek az egyetemi évek, 24 vagy mire végzel. Találj állást, kezdj el keresni, és lassan igyekezz megteremteni magad körül egy stabil egzisztenciát, amire tudsz majd építeni. Persze ekkorra már legjobb esetben is betöltötted a 27-et, és még házasságról vagy komoly kapcsolatról szó nincs. Nem is lesz, míg nem érsz el valamit az életben, "nem építesz karriert", ahogy minden nő manapság ezt hangoztatja.

Tehát szépen bandukolunk a 30 felé, mikor bekattan, hogy talán kellene egy gyerek. De mégis mikor? Legjobb esetben is 29 évesen teszed le a szakvizsgát. Utána illik még pár éve dolgozni, ergo 33-35 évesen szülöd az elsőt (és talán egyetlent?).
És eltelt egy újabb évtized.


A lényege ennek az egésznek az lenne, hogy míg az első 10-12 éves időszakban egész egyszerűen annyi a dolgunk, hogy tanulunk, a második évtizedünkben tanulunk, ÉS egzisztenciát ÉS családot alapítunk PLUSZ karriert építünk. És minderre ugyanannyi időd van, mint anno amennyi alatt eljutottál oda hogy rájöjj, talán nem is a gólya hozza a gyerekeket...

Kicsit aránytalannak érzem ezt. És most még azt se tudom mondani, hogy challenge accepted.

Bakancslista #Pt1

1) pár évet, vagy akár egy egész életet külföldön élni/dolgozni

2) túrazsákkal bejárni Európát

3) repülőgéppel utazni

4) eljutni az USA-ba

5) megtanulni jól úszni

6) hőlégballonozni

7) héliummal énekelni a YMCA-t

8) nagyot csobbanni az egyetem előtt szökútban

9) megtudni mi a vércsoportom

10) lovat tartani/lovagolni

11) írni egy regényt

12) megtanulni ruhát varrni

13) egyszer fizessenek egy épemért

14) befesteni a hajam valami extrémebb színre

15)  valami extrémebb helyen csinálni

16) átúszni a Balatont

17) élni a fővárosban

18) teljesen egyedül összehozni a karácsonyi vacsit

19) all incl. nyaralás Anyáéknak, amit teljes egészében én fizetek

20) Volvo-z vezetni

21) megfejteni egy egész keresztrejtvény könyvet

22) 7 napot végigsportolni