2014. június 29., vasárnap

Helyzetjelentés #nemtudomhányadik


Vizsgaidőszak végén vagyok, és már a falat kaparom, annyira elegem van.

Két napja itthon vagyok, be vagyok zsongva, hiányzik P, hiányzik minden, az hogy megnyugtasson, hogy odabújhassak, hogy pömpikéljenek. Itthon nincs olyan jó dolgom, mint mellette, itt egyedül vagyok, nincs aki szórakoztasson. :D El lettem kapatva rendesen... És ezen nem segít az sem, hogy minden este 1 órán át hallgatom a búgó hangját, és bah... Ha nagyobbak lennének a gombok a telefonon, tuti átmásznék hozzá... :D

Próbálnék tanulni, de nem megy... No de ez nem újdonság, egy hete ezt játszom, lassan csak felpörgök, csak ahogy egyre kevesebb a vizsga, annál nehezebben veszem fel az üzemi hőmérsékletemet...

Csak nem változtam meg teljesen, még mindig olyan elánnal tudok szenvedni, mint régen. :D Helyes, megnyugodtam. :D

Mit írjak méééééég? Hmmmmm... Mondtam már, hogy unatkozom? Tudom, okos ember sosem unatkozik, és én is elfoglalom magam, csak nem azzal, amivel kellene. :D (Belgyógy.)

Jah, igen, 23 lettem. A-ékkal még változatlanul együtt lakunk, bár ez a dolog több sebből is vérzik, mivel én technikailag most nem lakom sehol. Vagyis mindenhol lakom. Vagy hogy mondjam, P-vel állandóan együtt vagyunk, tehát mi EGYÜTT lakunk, csak mindig máshol. A lakásban kb 2 napot töltök, a maradékot P-vel, illetve hetente/kéthetente itthon is vagyok, tehát jelenleg háromlaki életet élek. Érdekes amúgy, mert jelenleg kb sehol nem érzem magam otthon, csak mellette, bárhol is vagyunk. A lakásban lassan idegenek a dolgok, P-nél nyilván nem érzem magam annyira otthon, Anyáéknál meg kéthetente eltöltök pár napot, amiből 2 azzal telik, hogy aklimatizálódok... Lett egy életritmusom, amit állandóan át kell variálnom, emellett tanulni is kell, szóval furi kicsit, de jó, nem panaszkodom. :)

P-vel gondolkodunk az összeköltözésen. Illetve nem magán a lehetőségen, hanem a kivitelezésen. Hiszen lényegében most is együtt lakunk, csak a helyszínek változnak. :) Jó ez így is, meg jó dolgunk van, mert egyrészt az ő és az én famíliám is elfogadó, és könnyen meg tudjuk oldani a dolgainkat, másrészt egyáltalán nem terhes az együttlét, jó dolgunk van egymás mellett is. :)





Nehéz ezt értelmesen megfogalmazni, úgy, hogy ne csak a fejemben hangozzon jól, de olyanok vagyunk, mint a Jing és Jang. Néhány dologban szöges ellentétek, de ugyanakkor szinte teljesen egyformák is, néha már ijesztő módon egymásra hangolva, együtt alkotva meg a tökéletes egyensúlyt. :) Nem hiszem, hogy valaha is találkozhatnék még egy olyan emberrel, mint Ő, tudna valaki olyan hatással lenni rám, mint Ő, vagy tudnék szeretni bárki mást rajta kívül. És ez nem kis komolytalan fiatalkori szerelem... Ez zsigeri, ösztönös, elemi dolog. Egyszerűen természetes. Ritka, mint a cigány foga, mondhatnánk. :)



Kicsit döcögős és fáradt lett ez a mai iromány. Kicsit halvérűnek is tűnök, tudom, de esküszöm nem lettem valami unalmas fruska, egyszerűen csak álmatag vagyok, és bevallom le is nyugodtam kicsit, van hova csoportosítanom a fölös energiáimat. :)

...to be continued...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése