...

Hét évesen elmegyünk első osztályba. Szépen lépegetünk felfele, megtanulunk olvasni-számolni, talán helyesen írni, megismerjük a természet rejtelmeit, majd a biológia, kémia, fizika törvényeit. Aztán kiválasztjuk, hol szeretnénk eltölteni a gimis éveinket. Ott tulajdonképpen eljátsszuk ugyanezt, csak már kicsit részletesebben. Tanulunk, majd leérettségizünk és elballagunk.

Ez volt 12 év. Bő egy évtized, amit tulajdonképpen arra szánsz, hogy előkészíted magad a következő 5-6 évre, amit az egyetemen fogsz eltölteni.

Eltelnek az egyetemi évek, 24 vagy mire végzel. Találj állást, kezdj el keresni, és lassan igyekezz megteremteni magad körül egy stabil egzisztenciát, amire tudsz majd építeni. Persze ekkorra már legjobb esetben is betöltötted a 27-et, és még házasságról vagy komoly kapcsolatról szó nincs. Nem is lesz, míg nem érsz el valamit az életben, "nem építesz karriert", ahogy minden nő manapság ezt hangoztatja.

Tehát szépen bandukolunk a 30 felé, mikor bekattan, hogy talán kellene egy gyerek. De mégis mikor? Legjobb esetben is 29 évesen teszed le a szakvizsgát. Utána illik még pár éve dolgozni, ergo 33-35 évesen szülöd az elsőt (és talán egyetlent?).
És eltelt egy újabb évtized.


A lényege ennek az egésznek az lenne, hogy míg az első 10-12 éves időszakban egész egyszerűen annyi a dolgunk, hogy tanulunk, a második évtizedünkben tanulunk, ÉS egzisztenciát ÉS családot alapítunk PLUSZ karriert építünk. És minderre ugyanannyi időd van, mint anno amennyi alatt eljutottál oda hogy rájöjj, talán nem is a gólya hozza a gyerekeket...

Kicsit aránytalannak érzem ezt. És most még azt se tudom mondani, hogy challenge accepted.