2012. november 19., hétfő

BRÉKING!!!

Csütörtökön reggel 8:57 perckor hivatalosan vége lett az első és egyben utolsó forgalmi vizsgámnak, ergo MEGVAN A JOGSIIIIIIIIMMMMMMM!!! Rettegj, Kelet-Magyarország! :D

Amúgy laza volt, részben szerencsén is múlott, mert jófejt vizsgabiztost kaptam, másrészt jó idő is volt, és eléggé összekaptam magam arra az egy órára. 6:30-tól volt a bemelegítő vezetésem, és fél nyolcig annnnnnnyira SZAR voltam, hogy azt el nem tudjátok képzelni, a létező ÖSSZES hibát elkövettem: ott állt a zebrán tőlem két méterre a gyalogos, és nem láttam, nem tudtam normálisan betolatni két kocsi közé, mert szabályosan összeért a sárhányónk, még orral sem tudtam rendesen beállni, a megfordulásról már ne is beszéljünk... Egy szóval egy katasztrófa voltam. De aztán valahogy mégis megtáltosodtam, és olyan párhuzamosan belőttem magam két kocsi közé, és olyan gyorsan és jól megcsináltam minden feladatot, hogy el se hittem. :D Szóval nálam jobban senki nem lepődött meg jobban, hogy sikerült, ezt elhihetitek. :D

Nah, szóval még most is akkor szmájli van az arcomon, mint egy franciaablak, öröm van és boldogság. :)) Holnap megyek az ATI-hoz a kis papírjaimmal, hogy kapjak egy nagyobb papírt, amivel aztán kikérhetem majd a jogsimat. :) Imádom a bürokráciát.

Otthon már azért vezettem a kis suzukit (psssssszzzt!), de hát az én kis városkámban összesen két zebra és egy lámpa van, szóval még csak esélyem sincs arra, hogy bárkiben is kárt okozzak. ;)

Elvittem Apát az egyik haverjához beadni valami cuccot, leparkolok a házuk előtt, kézifék behúz, minden. Apa visszajön, motor beindít, egyes, elindulunk. érzem, hogy kicsit húz az autó, nemrég jött szervízből, hmmm, fejvakargatás, szemöldökráncolás, nem baj, biztos állítottak rajta valamit, azért nem olyan dinamikus a menet. Már négyesben voltam, mikor észrevettem, hogy be van húzva a kézifék... :D Szóval azért még van hova fejlődni. :D

De azért az mindent elmond a kis suzukiról, hogy ez a kis drága még kézifék mellett is tudja negyvennel falni az utakat! :D


2012. október 27., szombat

...

Hét évesen elmegyünk első osztályba. Szépen lépegetünk felfele, megtanulunk olvasni-számolni, talán helyesen írni, megismerjük a természet rejtelmeit, majd a biológia, kémia, fizika törvényeit. Aztán kiválasztjuk, hol szeretnénk eltölteni a gimis éveinket. Ott tulajdonképpen eljátsszuk ugyanezt, csak már kicsit részletesebben. Tanulunk, majd leérettségizünk és elballagunk.

Ez volt 12 év. Bő egy évtized, amit tulajdonképpen arra szánsz, hogy előkészíted magad a következő 5-6 évre, amit az egyetemen fogsz eltölteni.

Eltelnek az egyetemi évek, 24 vagy mire végzel. Találj állást, kezdj el keresni, és lassan igyekezz megteremteni magad körül egy stabil egzisztenciát, amire tudsz majd építeni. Persze ekkorra már legjobb esetben is betöltötted a 27-et, és még házasságról vagy komoly kapcsolatról szó nincs. Nem is lesz, míg nem érsz el valamit az életben, "nem építesz karriert", ahogy minden nő manapság ezt hangoztatja.

Tehát szépen bandukolunk a 30 felé, mikor bekattan, hogy talán kellene egy gyerek. De mégis mikor? Legjobb esetben is 29 évesen teszed le a szakvizsgát. Utána illik még pár éve dolgozni, ergo 33-35 évesen szülöd az elsőt (és talán egyetlent?).
És eltelt egy újabb évtized.


A lényege ennek az egésznek az lenne, hogy míg az első 10-12 éves időszakban egész egyszerűen annyi a dolgunk, hogy tanulunk, a második évtizedünkben tanulunk, ÉS egzisztenciát ÉS családot alapítunk PLUSZ karriert építünk. És minderre ugyanannyi időd van, mint anno amennyi alatt eljutottál oda hogy rájöjj, talán nem is a gólya hozza a gyerekeket...

Kicsit aránytalannak érzem ezt. És most még azt se tudom mondani, hogy challenge accepted.

2012. október 24., szerda

Bakancslista #Pt1

1) pár évet, vagy akár egy egész életet külföldön élni/dolgozni

2) túrazsákkal bejárni Európát

3) repülőgéppel utazni

4) eljutni az USA-ba

5) megtanulni jól úszni

6) hőlégballonozni

7) héliummal énekelni a YMCA-t

8) nagyot csobbanni az egyetem előtt szökútban

9) megtudni mi a vércsoportom

10) lovat tartani/lovagolni

11) írni egy regényt

12) megtanulni ruhát varrni

13) egyszer fizessenek egy épemért

14) befesteni a hajam valami extrémebb színre

15)  valami extrémebb helyen csinálni

16) átúszni a Balatont

17) élni a fővárosban

18) teljesen egyedül összehozni a karácsonyi vacsit

19) all incl. nyaralás Anyáéknak, amit teljes egészében én fizetek

20) Volvo-z vezetni

21) megfejteni egy egész keresztrejtvény könyvet

22) 7 napot végigsportolni

2012. október 23., kedd

2012. október 21., vasárnap

Leglegleg...

Sokszor a legegyszerűbb dolgok a legszebbek az életben. A legegyszerűbb ötletekből születnek a legjobb találmányok A legszimplább programok jelentik a legjobb kikapcsolódást, és a legmegszokottabb élethelyzetekben történik a megvilágosodás...

A menetrendszerinti hétvégi Bátyus-Hugi beszélgetésen döbbentem rá, hogy panaszkodhatok itt arról, hogy mennyire nulla a szociális életem, mennyire nullák a mai férfiak, és hogy mennyire nem fair ez... De a valóság az, hogy ameddig nem vagy kibékülve magaddal, ameddig nem fogadod el önmagad, addig valószínűleg más se fog.

Szerintem valaki nem attól lesz feltétlen jó nő, mert jól néz ki. Az is beleszámít valamennyire az összképbe, nyilván, de fontosabb az, hogy egy nő teljes egészében, magabiztosan meg tudja élni a NŐISÉGÉT. Legyen tisztában a képességeivel, főleg az előnyös tulajdonságaival, és tudja azokat maximálisan kihangsúlyozni, de ugyanakkor ismerje a korlátait is.
Tudjátok, vannak olyan nők, akik belépnek egy szobába, és egyszerűen annyira karakteresek, annyira árad belőlük az energia, a kifinomult szexualitás, hogy egyszerűen képtelenség nem rá figyelni... Hmmm.

To be continued :)