... én pédául soha nem gondoltam volna magamról, hogy valaha is lesz jogsim. Jó, most sincs, de mivel a KRESZ-em már sikerült (csoda), mondhatjuk, hogy haladok a B-kategória felé. Na jó, kb olyan sebességgel, mint egy málhás szekér... Ma pl belepislogtam az árokba gyakorlás közben.
Kétszer.
Mindig is későn érő típus voltam, lány létemre. Egész életemben fáziskéséssel működtem, nem voltam képes hosszútávú célokat meghozni. Oké, ez alól kivétel volt a felvételi, bár őszintén szólva egészen mostanáig még abban sem voltam biztos, hogy jó szakot választottam... De most már tudom, hogy jó dönts volt ez anno. (Ajjaj, kezd szentimentálissá válni ez a poszt, gyorsan vissza az eredeti témához!!!)
Most érzem úgy, hogy határozott céljaim vannak az életben. Illetve, nem is, most érzem MAGAMAT határozottnak afelől, mihez szeretnék kezdeni, és az a helyzet, hogy jelenleg még az sem tántorít el, hogy mennyi munka áll előttem, mennyit kell tanulnom. Mert elsősorban nem magamért teszem, hanem másokért, Anyáékért. Nem akarom, hogy még 70 évesen is egy szar munkahelyen kelljen gürcölniük, szar emberek között. Ők ennél jóval többet érdemelnek.
Szóval átmeneti időmilliomosként kigondoltam, mit kezdhetnék magammal, mi lehetne a leginkább jövedelmező, és nem mellesleg mi lenne az, amit még élveznék is csinálni. De ezt most még nem fogom elárulni, mert tapasztalataim szerint mikor valamit idő előtt kihirdetek a szájbervilágban, az sose következik be, márpedig ez most nagyon fontos, szóval top secret! (A logika, figyelitek!)
Két év múlva visszatérünk rá! ;)
pp
2012. augusztus 29., szerda
2012. augusztus 5., vasárnap
0 comment
Utálom az agyam, és utálom az álmaimat. Elcseszett egy fantáziám van: az álmaim 90%-ban arról szólnak, hogy vagy engem vernek, vagy én verekszem, menekülök, öldöklök. Vagy néha még terhes is vagyok.
De a mai szokatlan volt: megálmodtam Bátyámnak a halálát, és csak arra keltem fel, hogy ömlenek a könnyeim, hót víz a párna, és képtelen vagyok abbahagyni a zokogást...
Egy pszichomókus úgy érezné magát a fejemben, mint kisgyerek a cukorkaboltban...
De a mai szokatlan volt: megálmodtam Bátyámnak a halálát, és csak arra keltem fel, hogy ömlenek a könnyeim, hót víz a párna, és képtelen vagyok abbahagyni a zokogást...
Egy pszichomókus úgy érezné magát a fejemben, mint kisgyerek a cukorkaboltban...
2012. július 21., szombat
Nagy hatalommal nagy felelősség is jár...
Tobey Maguire (ezt nevet lehetetlen normálisan leírni) tökéletesen alkalmatlan Pókember szerepére, ez tiszta sor. A másik értelmezhetetlen karakter számomra pedig Mary Jane, aki után úgy döglenek a férfiak mint legyek a Chemotoxtól, annak ellenére, hogy egy jellemtelen, jellegtelen nő...
A másik érthetetlen dolog számomra az, hogy két hét alatt nem sikerült kihirdetnem a szájbervilágban, hogy júli 6-a óta hivatalosan is harmadéves vagyok, ami azért már eléggé felsőéves, fakkje. ^^ Rossz kislány vagyok. :)
Szóval azóta masszív döglés van, napi 12-14 órákat alszom, és rohadtul élvezem, hogy nem kell semmit csinálnom. :D Találkozom a haverokkal, lazulok, bulizok, filmezek, iszok, és megpróbálom a lehető legjobban kizárni az internetet az életemből. :) Most is csak azért teszek kivételt, mert eddig még nem maradt nyoma a csodálatos hírnek, miszerint megtörtént a lehetetlen és harmadéves lettem. :D És amúgy is ráérek, most, hogy elmentek L-ék, totál felpörögve nem tudok mit kezdeni magammal. :D
Mellesleg kiolvastam a Fifty shades of Grey-t... Ez a legperverzebb és legerotikusabb könyv, amit eddig olvastam, asszem. Na nem ANNYIRA durva, bár lehet csak én vagyok szexuálisan elcseszett, de engem nem botránkoztattak meg benne ezek a szado-mazo dolgok, na nem mintha stílusom lenne. Minden esetre megkönnyeztem a végét, ami nagy szó egy ilyesmi könyvnél, szerintem. Mondjuk szépen van megírva, ez tény, de azért nem vagyok a sírós típus sem.
Na jó, mégis. Figyelembe véve az elmúlt két évet, ha rajtam múlott volna Fátyolvízesés nem szárad ki. De az anatosok még Chuck Norrist is megríkatnák, így ezt nem könyvelhetem el a saját gyengeségemnek. :D Bár, manapság már képes vagyok bármin és bármikor elpityeregni, ennyit a páncélvagina attitűdről... Elpuhultam.
Napuszzzziiiiii xx
A másik érthetetlen dolog számomra az, hogy két hét alatt nem sikerült kihirdetnem a szájbervilágban, hogy júli 6-a óta hivatalosan is harmadéves vagyok, ami azért már eléggé felsőéves, fakkje. ^^ Rossz kislány vagyok. :)
Szóval azóta masszív döglés van, napi 12-14 órákat alszom, és rohadtul élvezem, hogy nem kell semmit csinálnom. :D Találkozom a haverokkal, lazulok, bulizok, filmezek, iszok, és megpróbálom a lehető legjobban kizárni az internetet az életemből. :) Most is csak azért teszek kivételt, mert eddig még nem maradt nyoma a csodálatos hírnek, miszerint megtörtént a lehetetlen és harmadéves lettem. :D És amúgy is ráérek, most, hogy elmentek L-ék, totál felpörögve nem tudok mit kezdeni magammal. :D
Mellesleg kiolvastam a Fifty shades of Grey-t... Ez a legperverzebb és legerotikusabb könyv, amit eddig olvastam, asszem. Na nem ANNYIRA durva, bár lehet csak én vagyok szexuálisan elcseszett, de engem nem botránkoztattak meg benne ezek a szado-mazo dolgok, na nem mintha stílusom lenne. Minden esetre megkönnyeztem a végét, ami nagy szó egy ilyesmi könyvnél, szerintem. Mondjuk szépen van megírva, ez tény, de azért nem vagyok a sírós típus sem.
Na jó, mégis. Figyelembe véve az elmúlt két évet, ha rajtam múlott volna Fátyolvízesés nem szárad ki. De az anatosok még Chuck Norrist is megríkatnák, így ezt nem könyvelhetem el a saját gyengeségemnek. :D Bár, manapság már képes vagyok bármin és bármikor elpityeregni, ennyit a páncélvagina attitűdről... Elpuhultam.
Napuszzzziiiiii xx
2012. július 2., hétfő
10 év múlva
Múltkor egy barátnőmmel beszélgettünk arról, ki hol, hogyan látja magát tíz év múlva. Gondoltam, mivel úgyis pihit tartok, leírom ide is, egyrészt mert szerintem ezek mindig érdekesek, másrészt meg milyen jó lesz majd pár év múlva visszaolvasni. :)
Na szóval, a tízéves tervemben mik szerepelnek:
- nyilván dobogós helyen van az orvosi elvégzése
- jó lenne valahol TDK-zni is
- ötödévtől jó lenne letenni a DEXAM-ot (magyarul szaknyelvet), hogy nagyobb esélyem legyen szakfordítóként is tevékenykedni
- jogsi
- pár nyarat kint dolgozni Németországban/Ausztriában, pénzt spóroljak, hogy:
a) vehessek magamnak egy DSLR-t
b) sokat utazgathassak (Cseh - és Franciaország, Svájc, Írország, egész Észak-Európa, Kanada)
- aztán megcsinálom az államvizsgát, közben eldöntöm, mi szeretnék lenni. Bár valószínű, hogy úgyis valami olyasmit választok, amihez használhatom majd a csontos papíromat. :)
- rezidenskedés alatt/után kimennék külföldre, és a pár év alatt összespórolt pénzemből megalapítanám majd a saját praxisomat, ahol az alternatív és modern gyógyászatot ötvözhetném
- ekkorra már lenne egy csodás férjem/barátom, akivel együtt laknánk egy csodás folyó és erdő melletti csodás kis telken, a csodás öko-házunkban: kandallóval, mosókonyhával, hatalmas ebédlővel egybe nyitott konyhával, kamrával, és két fürdővel, és napkollektorral lenne beterítve az egész tető
- jól menne a szekér :D
Ezeket mindig úgy élvezem kigondolni. :)) Ha már csak a fele teljesülne, határozottan boldog embernek mondanám magam! :D
Na szóval, a tízéves tervemben mik szerepelnek:
- nyilván dobogós helyen van az orvosi elvégzése
- jó lenne valahol TDK-zni is
- ötödévtől jó lenne letenni a DEXAM-ot (magyarul szaknyelvet), hogy nagyobb esélyem legyen szakfordítóként is tevékenykedni
- jogsi
- pár nyarat kint dolgozni Németországban/Ausztriában, pénzt spóroljak, hogy:
a) vehessek magamnak egy DSLR-t
b) sokat utazgathassak (Cseh - és Franciaország, Svájc, Írország, egész Észak-Európa, Kanada)
- aztán megcsinálom az államvizsgát, közben eldöntöm, mi szeretnék lenni. Bár valószínű, hogy úgyis valami olyasmit választok, amihez használhatom majd a csontos papíromat. :)
- rezidenskedés alatt/után kimennék külföldre, és a pár év alatt összespórolt pénzemből megalapítanám majd a saját praxisomat, ahol az alternatív és modern gyógyászatot ötvözhetném
- ekkorra már lenne egy csodás férjem/barátom, akivel együtt laknánk egy csodás folyó és erdő melletti csodás kis telken, a csodás öko-házunkban: kandallóval, mosókonyhával, hatalmas ebédlővel egybe nyitott konyhával, kamrával, és két fürdővel, és napkollektorral lenne beterítve az egész tető
- jól menne a szekér :D
Ezeket mindig úgy élvezem kigondolni. :)) Ha már csak a fele teljesülne, határozottan boldog embernek mondanám magam! :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)