Utálom az agyam, és utálom az álmaimat. Elcseszett egy fantáziám van: az álmaim 90%-ban arról szólnak, hogy vagy engem vernek, vagy én verekszem, menekülök, öldöklök. Vagy néha még terhes is vagyok.
De a mai szokatlan volt: megálmodtam Bátyámnak a halálát, és csak arra keltem fel, hogy ömlenek a könnyeim, hót víz a párna, és képtelen vagyok abbahagyni a zokogást...
Egy pszichomókus úgy érezné magát a fejemben, mint kisgyerek a cukorkaboltban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése