Múltkor egy barátnőmmel beszélgettünk arról, ki hol, hogyan látja magát tíz év múlva. Gondoltam, mivel úgyis pihit tartok, leírom ide is, egyrészt mert szerintem ezek mindig érdekesek, másrészt meg milyen jó lesz majd pár év múlva visszaolvasni. :)
Na szóval, a tízéves tervemben mik szerepelnek:
- nyilván dobogós helyen van az orvosi elvégzése
- jó lenne valahol TDK-zni is
- ötödévtől jó lenne letenni a DEXAM-ot (magyarul szaknyelvet), hogy nagyobb esélyem legyen szakfordítóként is tevékenykedni
- jogsi
- pár nyarat kint dolgozni Németországban/Ausztriában, pénzt spóroljak, hogy:
a) vehessek magamnak egy DSLR-t
b) sokat utazgathassak (Cseh - és Franciaország, Svájc, Írország, egész Észak-Európa, Kanada)
- aztán megcsinálom az államvizsgát, közben eldöntöm, mi szeretnék lenni. Bár valószínű, hogy úgyis valami olyasmit választok, amihez használhatom majd a csontos papíromat. :)
- rezidenskedés alatt/után kimennék külföldre, és a pár év alatt összespórolt pénzemből megalapítanám majd a saját praxisomat, ahol az alternatív és modern gyógyászatot ötvözhetném
- ekkorra már lenne egy csodás férjem/barátom, akivel együtt laknánk egy csodás folyó és erdő melletti csodás kis telken, a csodás öko-házunkban: kandallóval, mosókonyhával, hatalmas ebédlővel egybe nyitott konyhával, kamrával, és két fürdővel, és napkollektorral lenne beterítve az egész tető
- jól menne a szekér :D
Ezeket mindig úgy élvezem kigondolni. :)) Ha már csak a fele teljesülne, határozottan boldog embernek mondanám magam! :D
2012. július 2., hétfő
2012. június 24., vasárnap
2012. június 18., hétfő
Egy határozottan enervált bejegyzés
Meglepően nyugodt vagyok. Tulajdonképpen az egész vizsgaidőszakomat ez jellemzi, hogy nyugodt vagyok, vannak izgatottabb periódusaim, de nem rettegek, nem stresszelek annyira. Fura ez, és nem tudom, hogy ez lenne a vihar előtti csend, és azt jelenti, hogy orbitálisan meg fogom szívni a végén, vagy ez már csak a tapasztalat, és az önbizalom? Nem vagyok annyira hülyegyerek, tanultam a neuróra, csak nem azon fogok elhasalni már, az élettan megvan, bikémmel meg nem csúszhatok, még ha Isten ments, nem is sikerül. (De ilyenre nem is gondolunk!)
Lehet ez a helyes hozzáállás: el kell jutni az egészséges leszarom állapotba ahhoz, hogy normálisan meg lehessen csinálni egy vizsgát. Hogy ne dőljön össze a világ, ha meghúznak (bár nem igazi egyetemista az, aki még nem volt egy bé vagy cé vizsgán sem!), de meglegyen az a kellemes "én megmondtam" érzés a sikeres vizsga után. :)
Minden esetre már két napja ismétlem a neurót, és ma be akarom fejezni, mert már rohadt fáradt vagyok.
Egyszerűen nem hat a kávé, pedig kb két óránként iszom, és mégis majd' leragad a szemem. Délelőtt el is aludtam az atlaszon, csak arra ébredtem, hogy rászáradt a nyálam az egyik frontális metszetre. (Érzékeny gyomrúaktól bocsi.)
Meghalok. Nézem itt a tételsort, és legszívesebben lefeküdnék aludni. Ilyenkor mindig az jut eszembe hogy két opcióm van: vagy lefekszem és szarva az egészre átalszom az elkövetkező egy hónapot, vagy átváltozom páncélvaginává és kitartok még egy hónapot, hogy ne egy komplett lúzerként menjek bele abba a nyaramba, amiből a lehető legtöbbet szeretném kihozni. Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk melyiket választom majd....
2012. május 6., vasárnap
Na jó, szúúszáááá... Nem baj, ha néha kicsit megbillen a bili, de nem kell ennyire tragikusra venni a formát. Minden okés lesz.
-meglesz a zárógyakom
-annyira jó lesz a neuróanatom, hogy simán mehetnék TDK-zni, bár nem fogok
-meglesz az élettanszigóm négyessel
-meglesz a bikémszigómnégyessel, és elsőre sikerülni fog a beugróm.
Fossá kell tanulnom magam, de okés lesz minden. MINDEN!
-meglesz a zárógyakom
-annyira jó lesz a neuróanatom, hogy simán mehetnék TDK-zni, bár nem fogok
-meglesz az élettanszigóm négyessel
-meglesz a bikémszigómnégyessel, és elsőre sikerülni fog a beugróm.
Fossá kell tanulnom magam, de okés lesz minden. MINDEN!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)