Csütörtökön, enyhén(!!!) illuminált állapotban úgy voltam vele, hogy áááá, ideje bepasizni. Lassan fél éve nem volt senki, a gátlásaimat fennhagytam a hetedik emeleten, könnyen kapható leszek. De az a helyzet, hogy egyszerűen nincs az az alkoholmennyiség, amitől annyira le tudnék lazulni, hogy egy ilyenbe belemenjek, akármennyire is egyedül vagyok. És rájöttem, hogy csesszék meg a férfiak, engem nem érdekelnek. Nem, ez nem feminista duma, igenis felhagyok a kereséssel. Elfáradtam, nincs kedvem hozzá, túl sok energiába kerül fenntartani egy ilyen párkapcsolatot. Szívesebben fordítom magamra azt a szabadidőt, amim van. Egyszerűen nem érdekel a téma. Talán 21 évesen merész kijelentés, de unom, hogy mindig magyarázkodnom kell, amiért nincs barátom, nem vagyok hosszú kapcsolatban, vagy nem randizom. Egyszerűen undorodom attól a férfiképtől, ami a mai világban már etalonná vált, unom, hogy aki nekem szimpi annak én nem tetszem, akinek meg én vagyok szimpi, attól meg engem ver ki a víz. Ez fárasztó már.


Vagy ez csak a menetrend szerinti mélypont lenne?