Hét évesen elmegyünk első osztályba. Szépen lépegetünk felfele, megtanulunk olvasni-számolni, talán helyesen írni, megismerjük a természet rejtelmeit, majd a biológia, kémia, fizika törvényeit. Aztán kiválasztjuk, hol szeretnénk eltölteni a gimis éveinket. Ott tulajdonképpen eljátsszuk ugyanezt, csak már kicsit részletesebben. Tanulunk, majd leérettségizünk és elballagunk.
Ez volt 12 év. Bő egy évtized, amit tulajdonképpen arra szánsz, hogy előkészíted magad a következő 5-6 évre, amit az egyetemen fogsz eltölteni.
Eltelnek az egyetemi évek, 24 vagy mire végzel. Találj állást, kezdj el keresni, és lassan igyekezz megteremteni magad körül egy stabil egzisztenciát, amire tudsz majd építeni. Persze ekkorra már legjobb esetben is betöltötted a 27-et, és még házasságról vagy komoly kapcsolatról szó nincs. Nem is lesz, míg nem érsz el valamit az életben, "nem építesz karriert", ahogy minden nő manapság ezt hangoztatja.
Tehát szépen bandukolunk a 30 felé, mikor bekattan, hogy talán kellene egy gyerek. De mégis mikor? Legjobb esetben is 29 évesen teszed le a szakvizsgát. Utána illik még pár éve dolgozni, ergo 33-35 évesen szülöd az elsőt (és talán egyetlent?).
És eltelt egy újabb évtized.
A lényege ennek az egésznek az lenne, hogy míg az első 10-12 éves időszakban egész egyszerűen annyi a dolgunk, hogy tanulunk, a második évtizedünkben tanulunk, ÉS egzisztenciát ÉS családot alapítunk PLUSZ karriert építünk. És minderre ugyanannyi időd van, mint anno amennyi alatt eljutottál oda hogy rájöjj, talán nem is a gólya hozza a gyerekeket...
Kicsit aránytalannak érzem ezt. És most még azt se tudom mondani, hogy challenge accepted.
2012. október 27., szombat
2012. október 24., szerda
Bakancslista #Pt1
1) pár évet, vagy akár egy egész életet külföldön élni/dolgozni
2) túrazsákkal bejárni Európát
3) repülőgéppel utazni
4) eljutni az USA-ba
5) megtanulni jól úszni
6) hőlégballonozni
7) héliummal énekelni a YMCA-t
8) nagyot csobbanni az egyetem előtt szökútban
9) megtudni mi a vércsoportom
10) lovat tartani/lovagolni
11) írni egy regényt
12) megtanulni ruhát varrni
13) egyszer fizessenek egy épemért
14) befesteni a hajam valami extrémebb színre
15) valami extrémebb helyen csinálni
16) átúszni a Balatont
17) élni a fővárosban
18) teljesen egyedül összehozni a karácsonyi vacsit
19) all incl. nyaralás Anyáéknak, amit teljes egészében én fizetek
20) Volvo-z vezetni
21) megfejteni egy egész keresztrejtvény könyvet
22) 7 napot végigsportolni
2) túrazsákkal bejárni Európát
3) repülőgéppel utazni
4) eljutni az USA-ba
5) megtanulni jól úszni
6) hőlégballonozni
7) héliummal énekelni a YMCA-t
8) nagyot csobbanni az egyetem előtt szökútban
9) megtudni mi a vércsoportom
10) lovat tartani/lovagolni
11) írni egy regényt
12) megtanulni ruhát varrni
13) egyszer fizessenek egy épemért
14) befesteni a hajam valami extrémebb színre
15) valami extrémebb helyen csinálni
16) átúszni a Balatont
17) élni a fővárosban
18) teljesen egyedül összehozni a karácsonyi vacsit
19) all incl. nyaralás Anyáéknak, amit teljes egészében én fizetek
20) Volvo-z vezetni
21) megfejteni egy egész keresztrejtvény könyvet
22) 7 napot végigsportolni
2012. október 23., kedd
2012. október 21., vasárnap
Leglegleg...
Sokszor a legegyszerűbb dolgok a legszebbek az életben. A legegyszerűbb ötletekből születnek a legjobb találmányok A legszimplább programok jelentik a legjobb kikapcsolódást, és a legmegszokottabb élethelyzetekben történik a megvilágosodás...
A menetrendszerinti hétvégi Bátyus-Hugi beszélgetésen döbbentem rá, hogy panaszkodhatok itt arról, hogy mennyire nulla a szociális életem, mennyire nullák a mai férfiak, és hogy mennyire nem fair ez... De a valóság az, hogy ameddig nem vagy kibékülve magaddal, ameddig nem fogadod el önmagad, addig valószínűleg más se fog.
Szerintem valaki nem attól lesz feltétlen jó nő, mert jól néz ki. Az is beleszámít valamennyire az összképbe, nyilván, de fontosabb az, hogy egy nő teljes egészében, magabiztosan meg tudja élni a NŐISÉGÉT. Legyen tisztában a képességeivel, főleg az előnyös tulajdonságaival, és tudja azokat maximálisan kihangsúlyozni, de ugyanakkor ismerje a korlátait is.
Tudjátok, vannak olyan nők, akik belépnek egy szobába, és egyszerűen annyira karakteresek, annyira árad belőlük az energia, a kifinomult szexualitás, hogy egyszerűen képtelenség nem rá figyelni... Hmmm.
To be continued :)
A menetrendszerinti hétvégi Bátyus-Hugi beszélgetésen döbbentem rá, hogy panaszkodhatok itt arról, hogy mennyire nulla a szociális életem, mennyire nullák a mai férfiak, és hogy mennyire nem fair ez... De a valóság az, hogy ameddig nem vagy kibékülve magaddal, ameddig nem fogadod el önmagad, addig valószínűleg más se fog.
Szerintem valaki nem attól lesz feltétlen jó nő, mert jól néz ki. Az is beleszámít valamennyire az összképbe, nyilván, de fontosabb az, hogy egy nő teljes egészében, magabiztosan meg tudja élni a NŐISÉGÉT. Legyen tisztában a képességeivel, főleg az előnyös tulajdonságaival, és tudja azokat maximálisan kihangsúlyozni, de ugyanakkor ismerje a korlátait is.
Tudjátok, vannak olyan nők, akik belépnek egy szobába, és egyszerűen annyira karakteresek, annyira árad belőlük az energia, a kifinomult szexualitás, hogy egyszerűen képtelenség nem rá figyelni... Hmmm.
To be continued :)
2012. október 15., hétfő
Sírok méltóságom megmaradt hamvain
Eddig abban a hitben éltem, hogy már mindent elvett tőlem az egyetem, és így nem tud mit ártani. De kiderült hogy az önbecsülésem utolsó megmaradt darabkáit is akarja, és így ma már azt is elvesztettem.
Egy utolsó semmirekellő parazitának érzem magam.
Egy utolsó semmirekellő parazitának érzem magam.
2012. október 6., szombat
Csütörtökön, enyhén(!!!) illuminált állapotban úgy voltam vele, hogy áááá, ideje bepasizni. Lassan fél éve nem volt senki, a gátlásaimat fennhagytam a hetedik emeleten, könnyen kapható leszek. De az a helyzet, hogy egyszerűen nincs az az alkoholmennyiség, amitől annyira le tudnék lazulni, hogy egy ilyenbe belemenjek, akármennyire is egyedül vagyok. És rájöttem, hogy csesszék meg a férfiak, engem nem érdekelnek. Nem, ez nem feminista duma, igenis felhagyok a kereséssel. Elfáradtam, nincs kedvem hozzá, túl sok energiába kerül fenntartani egy ilyen párkapcsolatot. Szívesebben fordítom magamra azt a szabadidőt, amim van. Egyszerűen nem érdekel a téma. Talán 21 évesen merész kijelentés, de unom, hogy mindig magyarázkodnom kell, amiért nincs barátom, nem vagyok hosszú kapcsolatban, vagy nem randizom. Egyszerűen undorodom attól a férfiképtől, ami a mai világban már etalonná vált, unom, hogy aki nekem szimpi annak én nem tetszem, akinek meg én vagyok szimpi, attól meg engem ver ki a víz. Ez fárasztó már.
Vagy ez csak a menetrend szerinti mélypont lenne?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)