Mivel délután sikerült kiájulnom vagy 4 órára, most itt ücsörgök, és huhogok. Közben bömböl a fülembe Gotye, és azon gondolkozom, mégis miért van az, hogy ahányszor meghallom ezt a számot, elfog a sírhatnék? Amúgy minden rendben...

Ki vagyok éhezve. Most jöttem ki egy értelmetlen, kínos, és feleslegesen hosszúra nyújtott kapcsolatból, és máris csorog a nyálam az alfahímek után. Illetve bárki után, akiben több tesztoszteront érzek, mint magamban.

Egy céda vagyok.

Most majdnem elkezdtem a szokásos lemezt, hogy 'miért nincsenek már olyan FÉRFIAK, akik udvarolnának', blablabla, de őszintén szólva nincs már kedvem többet forgatni ezt a témát. Carpe diem, emberek!