10 dolog, amit...

...imádtam a hetemben:

1) a bicikliútvonalam mentén most nyílnak az orgonák, így reggel és este is orgonaillatban kerekezhetek
2) gyönyörűszépen sütött a Nap, és szinte leizzadtam a napfényben
3) kikerekeztem a Metróba vásárolni, és nem tapostak laposra a kamionok
4) összefutottam egy tök ismeretlen hölggyel, és együtt nevettünk azon, mennyire nem tud farral parkolni
5) piros lámpánál egy kamion mögé kerültem, így még ha kis időre is, de isteni benzingőzben lehettem
6) kitaláltam egy új mikrós édességet
7) bővült a baráti kör
8) új évada van a Trónok Harcának
9) E-bay-en megnyertem két aukciót is, aprópénzért
10) végre vége van egy ""púp-a-hátamon" kreditkurzusomnak

:))

Egy dolgot mondok...

...soha ne menjetek el anyátokkal vásárolni. SOHA! Képes, és lebeszél arról a platformos, barna, jó méretű és kényelmes és jó árú, egyszóval TÖKÉLETES magassarkúról, amire már majd' fél éve vadászom. Nah.

Hát hisztizek.

No offenz, de most annyira utálok mindenkit...

Alapjáraton nem vagyok az a nagyon "szánsájn van meg heppinessz" típus, de mikor valakiből csak a negatívum árad, mikor valaki ok nélkül basztat, és mikor olyan agressziózik velem, aki annyit nem ér, mint egy hátára fordított kockacukor, na akkor elszakad valami. Véget ér a buddha-korszak, és legszívesebben begubóznék a szobámban a takaróm alá, hogy csak meredten bámuljam a plafont, míg el nem múlik a késztetésem az iránt, hogy az első szembejövőt megfojtsam.

Amúgy én egy kedves ember vagyok, tényleg. De vannak pillanatok, mikor egyszerűen elegem lesz ebből a sok ingerből,a  sok problémából, és elfutnék, el innen, csak hogy ne kelljen szembesülnöm azzal, sokszor  mennyire el van cseszve a világom...

Mivel délután sikerült kiájulnom vagy 4 órára, most itt ücsörgök, és huhogok. Közben bömböl a fülembe Gotye, és azon gondolkozom, mégis miért van az, hogy ahányszor meghallom ezt a számot, elfog a sírhatnék? Amúgy minden rendben...

Ki vagyok éhezve. Most jöttem ki egy értelmetlen, kínos, és feleslegesen hosszúra nyújtott kapcsolatból, és máris csorog a nyálam az alfahímek után. Illetve bárki után, akiben több tesztoszteront érzek, mint magamban.

Egy céda vagyok.

Most majdnem elkezdtem a szokásos lemezt, hogy 'miért nincsenek már olyan FÉRFIAK, akik udvarolnának', blablabla, de őszintén szólva nincs már kedvem többet forgatni ezt a témát. Carpe diem, emberek!

Nem akarok elkiabálni semmit, deeee....

2013.

:)