Sose gondoltam volna, hogy ide jutok: csak azért járni, vagy legalábbis randizgatni valakivel, hogy LEGYEN valaki. Nincs izgalom, nincs meg az a bizonyos szikra. Egyszerűen csak jó beszélgetni. Meg talán legyezgeti a hiúságomat...

Kicsit ambivalens érzéseim vannak. Van, mikor úgy érzem, még valami jó is kisülhet belőle, ha meg mégsem, max szakítok. Aztán meg az jut eszembe, hogy mi értelme van egyáltalán belekezdeni egy olyan valamibe, amihez már az elejétől kezdve ennyire kétesen állok hozzá? Aranyos, meg minden, de kb ennyit tudok még csak mondani. Ehhen. Elég vérszegény.

Van ennek értelme, amit most itt írok?!

A helyzet súlyát mutatja, hogy alig várom, hogy hazamehessek és tanuljak. Az legalább eltereli a figyelmemet...

A szokásosnál is nehezebben élem meg most ezeket az érzelmi dolgokat. Nem aludhatnám át az elkövetkező fél évet?!