:)

Most kivételesen nem nyekeregni jöttem. Varietas delectat. :D

Ma voltam V-nél. Nem volt rossz. Nem hiszem, hogy ő lesz az, akivel valaha is össze fogom kötni az életem, de ez most így elmegy. :)

Az, ha valaki hajnali egykor felhív, hogy fél óra múlva itt van a tömb előtt, és menj le, mert nagyon fontos, és konkrétan letámad, mert volt egy viszonylag hosszú és jó beszélgetésetek, na, az most végtelenül romantikus, vagy meg kellene ijednem?!

Csak mert jelenleg -illetve akkor is- inkább az utóbbit érzem. Én egy nyugis, laza kapcsolatot akarok. Nem olyat, hogy éjszaka kirángat az ágyból, csak mert olyanja van, hogy le akarja dugni a torkomon a nyelvét. Nah.

Szóval ma, éjjel fél kettőtől számítva tulajdonképpen kapcsolatban vagyok egy  sráccal, aki amúgy  aranyos, meg kedves velem, valahogy mégis be vagyok tojva tőle.Mijez?

Ez valahogy túl gyors. Nem akarok még olyanról beszélni, hogy mikor mennek el itthonról bátyámék, nem akarok olyanról hallani, hogy mennyire szeretne velem együtt aludni, hogy elvinne a Bükkbe, mert az hejj de szép...

Kicsit tanácstalan vagyok. Egyik részem azt mondja, ne panaszkodjak, mert legalább van valakim, mások meg csak szívják a fogukat. Ráadásul végül is mindig ez az opció volt a legszimpatikusabb: orvosissal összejönni, mert ő legalább megért, és nem panaszkodik, ha nem jön össze egy tali, vagy valami.

Más részről valahogy nem tudom még normálisan kezelni ezt a helyzetet. Ááá, mindegy. Csak szenvedek.

Utálom ezt. Olyan nyűgös... Szeretnék arra a pontra eljutni, mikor már nem kell ezeket a tiszteletköröket lefutni, csak gördülékenyen megy az egész..

Pedig amúgy nem vagyok egy fapina. Csak ez valahogy... Na jó, megyek inkább neurózni...

Sose gondoltam volna, hogy ide jutok: csak azért járni, vagy legalábbis randizgatni valakivel, hogy LEGYEN valaki. Nincs izgalom, nincs meg az a bizonyos szikra. Egyszerűen csak jó beszélgetni. Meg talán legyezgeti a hiúságomat...

Kicsit ambivalens érzéseim vannak. Van, mikor úgy érzem, még valami jó is kisülhet belőle, ha meg mégsem, max szakítok. Aztán meg az jut eszembe, hogy mi értelme van egyáltalán belekezdeni egy olyan valamibe, amihez már az elejétől kezdve ennyire kétesen állok hozzá? Aranyos, meg minden, de kb ennyit tudok még csak mondani. Ehhen. Elég vérszegény.

Van ennek értelme, amit most itt írok?!

A helyzet súlyát mutatja, hogy alig várom, hogy hazamehessek és tanuljak. Az legalább eltereli a figyelmemet...

A szokásosnál is nehezebben élem meg most ezeket az érzelmi dolgokat. Nem aludhatnám át az elkövetkező fél évet?!

Nyilas Misi-szindróma

Nem akarok visszamenni... Nem akarom, hogy újra elkezdődjön a taposómalom, nem akarom az átvirrasztott éjszakákat, az oldalezreket, a magolást, a stresszt, a demókat a zh-tömkeleget.

Nem akarok debreceni diák lenni!

Brainstorming

Össze kellene izzadnom valami normális dizájnt. Újévi fogadalmaim egyike, hogy legalább heti egyszer írok ide valamit, ahhoz meg illene valami szépet összehegeszteni. Nyönyönyönyö...