Röviden tömören ennyi, lassan vissza kellene rendeznem magam a hétköznapokba, csak most ugye van ez a nagy nihil. Két hónapon keresztül volt egy menetrend: reggel nyolckor leültem tanulni, és este tízkor felálltam, csókolom. Senki nem zaklatott, néha főztem egy kávét vagy átszaladtam a boltba, de kb a napot nem láttam, most meg... Itt van ez a nagy szabadság, és ha tehetném, egész nap aludnék... :D
De nem lehet, mert fél hatkor kelnem kell a kis malackáimhoz etetni, meg a többi állatkát ellátni, locsolni kell és így tovább, tehát van munka, csak valahogy nehéz visszarázódni. :)
Meg még szoknom kell a tudatot, hogy megvan a 'D'. Megvan a fele. Úristen. Két olyan évem van még, amit aktívan töltök az egyetemen, aztán hatodév szigorlóévként, és kész, vége lesz. Basszus.
Reméljük a maradék 3 év már jobb lesz. :) Na megyek, mert már röfögnek a malackák. Ágyő. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése