Lao-Ce szabadfordításban...

... avagy szeresd meg nyelni a szart.

Tehát amit nem tudsz legyőzni, azt tedd a barátoddá.

Egy okos ember megkérdezte tőlem, mi az amire vágyom, de úgy igazán? Mi az,a mivel a legelégedetlenebb vagyok?

Rögtön az jutott eszembe, hogy mennyire jó lenne utazgatni kicsit, mennyire jó lenne tényleg ÉLNI, úgy, ahogy az egy 21 évesnek illene. De aztán rájöttem, hogy nem ez tenne boldoggá igazán, hanem a kontroll. Az, ha végre visszakapnám az életem feletti irányítást. És nem, ezt nem az egyetem vette el tőlem. Az egyetem csak diktál egy tempót, amihez nekem kellene alkalmazkodnom úgy, hozzá igazítom a saját igényeimet. Mert igen, lehetséges lenne.

A gyeplőt én engedtem ki a kezemből, egyes-egyedül én. Foghattam, szoríthattam volna, de a könnyebb utat választottam, mint ahogy mostanában mindig is igyekeztem, mert túl nyúl voltam szembesülni a problémákkal. Nem egy vonzó tulajdonság.

Nem érzem magam 21 évesnek. Sose éreztem magam annyinak, mint amennyi éppen vagyok, de ha kellett, képes voltam az életkorom mögé bújni akár kifogás gyanánt. "Óóó, ráérek még erre, majd megcsinálom, túl fiatal vagyok", stb. pedig ez csak egy állapot, minden nappal közelebb kerülök ahhoz, hogy ne legyek fiatal. Aztán öreg koromban meg majd sírok, amiért öreg vagyok? Nem tűnik a legjobb tervnek.

Sok mindent tapasztaltam ezalatt a pár hónap alatt érzelmileg. De semmi olyan konklúzióra nem jutottam, amit eddig ne tudtam volna, egyszerűen csak arra, hogy gyenge vagyok, lusta, fáradt, kiégett és demotivált. Örök halasztgató és még sorolhatnám a negatív tulajdonságaimat, amiket utálok. De valahogy most mégsem vagyok még depiben emiatt, mert arra is rájöttem, hogy ezek közül mind olyan, amin változtathatok, és azt hiszem éppen ez az, ami rádöbbentett arra, hogy nem is olyan nehéz visszakapni a kontrollt. Mert az végig karnyújtásnyira van, csak szépen centinként kell haladni, hogy újra kézbe vegyem.



Mellesleg nem kell erőlködnöm, hogy megszeressem. Azt hiszem, mindvégig szerettem.

Masszív-masszív nyekergés következik, megtekintés csak saját felelősségre!

Naszóval. Szokás szerint vizsgaidőszak közeledtével egyre háklisabb és g*cibb vagyok, és ha nincs minden rendben vagy írok, vagy hisztizek. Múltkor már azon is kiakadtam, hogy A. megette a magvas kenyerem. Jah, csak a gyújtószikra kell és robbanok.

Ilyenkor mindig azt érzem, hogy az elmúlt 14 hetet tökéletesen és visszavonhatatlanul elbasztam. De ezt minden vizsgaidőszak előtt eljátszom, nem újdonság.

Tanulok, de nem haladok sehova, a patkó lenne az első, 9-10 környékén. Aztán mikró, klinkém és dékánin belgyógy. Azt akarják, hogy 7+1 hétbe sűrítsek be  szigorlatot (amiből a patkó érvágós, és egy szarszemétszar banda vizsgáztat), plusz egy belgyógy vizsgát. Aztán meg még három hét gyakorlat.

És hogy ez mit jelent? Két fő dolgot: egyrészt a következő két és fél hónap maga lesz az eleven pokol, sok sírással, hisztivel, nyafogással és átkozódással. Másrészt megint elveszik a nyaram 70%-át, ami azt jelenti, hogy kb 2 hetem marad szabad, és ezt valószínűleg mindent otthon kell töltenem, mert vigyázni kell az állatkákra. Ergo ezen a nyáron sem megyek Prágába.

Mivel keleten a helyzet változatlan, és továbbra sincs pasim (gyanítom, hogy minimum egy 10 milliós nagyvárosban kellene élnem ahhoz, hogy egy normális hím elhívjon randira), így a felgyülemlett feszkót torna, tae bo, és futás formájában vezetem le. Aminek így pár hét elteltével érdekes módon már látom is az eredményét, lassan olyan izmos leszek, mint Hulk. BAAAAAAAAAAAAHHHH!!!

Mellesleg remélem, hogy a Jóisten, vagy univerzum, vagy tudjaatököm kicsoda nem szórakozásból kínoz, és hamarosan a szívszerelmem ölében kötök ki. Különben tényleg Hulkká változom!!! (Vagy leszbi leszek, ez is benne van a pakliban.)

Jaj, ezt tudom, hogy már valamikor leírtam, de újra megtörtént, és nem tudom feldolgozni:  egy barátnőm nemrég azt mondta, hogy túl nagy igényeim vannak, ha párkapcsolatról van szó. Pedig külsőre aztán abszolút nem várok el sokat, elég ha magasabb nálam, olyan 15-20 centivel. (És sajtot lehet reszelni a hasán, hah. :D) Ennyi. Aztán már inkább úgyis a belső értékek a lényegesek, hogy legyen kedves, megértő és, legyen humora és legyen kellően határozott, legyenek céljai. Én komolyan nem értem, hogy ezek valóban olyan kérések? Ezekben semmi extra nincsen az én szememben.

Jó, nem rugózok ezen tovább, már én is unom.