Life is like a box of chocolates...

... én pédául soha nem gondoltam volna magamról, hogy valaha is lesz jogsim. Jó, most sincs, de mivel a KRESZ-em már sikerült (csoda), mondhatjuk, hogy haladok a B-kategória felé. Na jó, kb olyan sebességgel, mint egy málhás szekér... Ma pl belepislogtam az árokba gyakorlás közben.
Kétszer.


Mindig is későn érő típus voltam, lány létemre. Egész életemben fáziskéséssel működtem, nem voltam képes hosszútávú célokat meghozni. Oké, ez alól kivétel volt a felvételi, bár őszintén szólva egészen mostanáig még abban sem voltam biztos, hogy jó szakot választottam... De most már tudom, hogy jó dönts volt ez anno. (Ajjaj, kezd szentimentálissá válni ez a poszt, gyorsan vissza az eredeti témához!!!)

Most érzem úgy, hogy határozott céljaim vannak az életben. Illetve, nem is, most érzem MAGAMAT határozottnak afelől, mihez szeretnék kezdeni, és az a helyzet, hogy jelenleg még az sem tántorít el, hogy mennyi munka áll előttem, mennyit kell tanulnom. Mert elsősorban nem magamért teszem, hanem másokért, Anyáékért. Nem akarom, hogy még 70 évesen is egy szar munkahelyen kelljen gürcölniük, szar emberek között. Ők ennél jóval többet érdemelnek.

Szóval átmeneti időmilliomosként kigondoltam, mit kezdhetnék magammal, mi lehetne a leginkább jövedelmező, és nem mellesleg mi lenne az, amit még élveznék is csinálni. De ezt most még nem fogom elárulni, mert tapasztalataim szerint mikor valamit idő előtt kihirdetek a szájbervilágban, az sose következik be, márpedig ez most nagyon fontos, szóval top secret! (A logika, figyelitek!)

Két év múlva visszatérünk rá! ;)

pp

0 comment

Utálom az agyam, és utálom az álmaimat. Elcseszett egy fantáziám van: az álmaim 90%-ban arról szólnak, hogy vagy engem vernek, vagy én verekszem, menekülök, öldöklök. Vagy néha még terhes is vagyok.

De a mai szokatlan volt: megálmodtam Bátyámnak a halálát, és csak arra keltem fel, hogy ömlenek a könnyeim, hót víz a párna, és képtelen vagyok abbahagyni a zokogást...


Egy pszichomókus úgy érezné magát a fejemben, mint kisgyerek a cukorkaboltban...