A jövő a jelenben van

"Ha valaki a múltbéli énjére mérges, mert nem találja a boldogságot a jelenben, ha valakinek egy ponton rossz irányt vett az élete, akkor nem azzal kell foglalkozni, hogy a múltban mit rontott el, nem az a lényeg. A fontos az, hogy a jelenből hogy hozhatnánk ki a legtöbbet.

Majdnem minden emberben van egy jövőkép, hogy hogyan látnák magukat mondjuk 10 év múlva. De néha annyira erős ez a vágy, hogy teljesen beáldozzuk a jelenünket, és ezáltal önmagunkat is a célért. Tehát nem baj, hogy a munkám/ életem most rossz, nem baj, hogy utálom a főnököm, mert egy rohadt alak, nem baj, hogy az, ami jelenleg kitölti az életem tönkretesz, és a legkiemelkedőbb szociális momentum egy héten a szombati X-faktor, mert egyszer, valamikr a távoli jövőben bizony KURVA JÓ LESZ MINDEN!!!!!!

Nem, ezt így nem lehet. 

És az egész gondolatmenet annyira emberi: beképzelten -vagy éppen naivan - azt hisszük, hogy PONTOSAN meghatározhatjuk, milyen lesz a jövőnk. Hát NEM.

Persze, jó, ha van egy stabil jövőképünk, ha van egy erős alap, amiért lehet, és kell is küzdeni, igenis kell érte szenvedni, dolgozni. De egy olyan holnapot kell akarni, amit ma is jónak látunk, amitől ma is boldogok vagyunk. Nem pedig csak leszünk."

Hát ennyire kötnek le a mikrobiológia gyakorlatok.

Napi ború

Imádom, hogy elvárják tőlünk, hogy mindent tudjunk egy tankönyvből. MINDENT! Például egy olyan 8 millió betűből álló, német hangzású kis sejt nevét, ami a belső füled legbelsőbb kis szegletében található, de persze csak az afrikai kontinens őslakosaina1/3-ában.
 

De ha mondjuk bedagadt a térded, vagy már hetek óta rettenetes fefájás gyötör, és megkérdezed, mit kellene tenned, na, arról fogalmam sem lesz.....

BRÉKING!!!

Csütörtökön reggel 8:57 perckor hivatalosan vége lett az első és egyben utolsó forgalmi vizsgámnak, ergo MEGVAN A JOGSIIIIIIIIMMMMMMM!!! Rettegj, Kelet-Magyarország! :D

Amúgy laza volt, részben szerencsén is múlott, mert jófejt vizsgabiztost kaptam, másrészt jó idő is volt, és eléggé összekaptam magam arra az egy órára. 6:30-tól volt a bemelegítő vezetésem, és fél nyolcig annnnnnnyira SZAR voltam, hogy azt el nem tudjátok képzelni, a létező ÖSSZES hibát elkövettem: ott állt a zebrán tőlem két méterre a gyalogos, és nem láttam, nem tudtam normálisan betolatni két kocsi közé, mert szabályosan összeért a sárhányónk, még orral sem tudtam rendesen beállni, a megfordulásról már ne is beszéljünk... Egy szóval egy katasztrófa voltam. De aztán valahogy mégis megtáltosodtam, és olyan párhuzamosan belőttem magam két kocsi közé, és olyan gyorsan és jól megcsináltam minden feladatot, hogy el se hittem. :D Szóval nálam jobban senki nem lepődött meg jobban, hogy sikerült, ezt elhihetitek. :D

Nah, szóval még most is akkor szmájli van az arcomon, mint egy franciaablak, öröm van és boldogság. :)) Holnap megyek az ATI-hoz a kis papírjaimmal, hogy kapjak egy nagyobb papírt, amivel aztán kikérhetem majd a jogsimat. :) Imádom a bürokráciát.

Otthon már azért vezettem a kis suzukit (psssssszzzt!), de hát az én kis városkámban összesen két zebra és egy lámpa van, szóval még csak esélyem sincs arra, hogy bárkiben is kárt okozzak. ;)

Elvittem Apát az egyik haverjához beadni valami cuccot, leparkolok a házuk előtt, kézifék behúz, minden. Apa visszajön, motor beindít, egyes, elindulunk. érzem, hogy kicsit húz az autó, nemrég jött szervízből, hmmm, fejvakargatás, szemöldökráncolás, nem baj, biztos állítottak rajta valamit, azért nem olyan dinamikus a menet. Már négyesben voltam, mikor észrevettem, hogy be van húzva a kézifék... :D Szóval azért még van hova fejlődni. :D

De azért az mindent elmond a kis suzukiról, hogy ez a kis drága még kézifék mellett is tudja negyvennel falni az utakat! :D