Szomorú...

...de rá kellett jönnöm, hogy a bikém és én nem alkotunk összeillő párost.


The story of my life.

Kezdetben volt a nagy üresség. Aztán Isten megteremtette a földet, az eget a csillagokat, az állatokat, a növényeket, az embert. Az ember elkezdett fejlődni, szaporodni, jöttek a találmányok, kialakult egy rendszer. 

Államok, egészségüggyel, valutával és oktatással. Tehát Isten megteremtette az iskolákat. Így lett az oecé is gyerekek. Egyeseknek Isten áldása, nekem konkrétan Isten csapása, ami megkeseríti az életemet, és egy kezemen meg tudom számolni, mennyi jót tett velem.

Kezdetben még azt gondoltam, azért szopok ennyit, mert biztos azt akarja, minél jobb orvos legyen belőlem. De aztán sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem. Kurvára nem akar ő semmit. Az élet szimplán szar és igazságtalan.

Tehát így állunk: jelenleg dühből tanulok, és közben bőszen szidom pocfej zsófi anyját. (igen, KISBETŰVEL!!!)