Ahogy nézegetem az idősebb ismerőseim képeit fészbukon -szánalom, tudom, nem kell még csak GONDOLNI sem!-, és látom, mennyi mindent csináltak, hány helyen jártak és mennyi élménnyel gazdagodtak a 20-as éveik alatt, az jut eszembe, hogy mégis MIKOR lesz nekem arra időm, hogy én ezeket ugyanúgy átéljem?!
Mikor fogok én csak úgy marhulni a haverokkal, mikor fogok normálisan megtanulni angolul, spanyolul, mikor fogok világot járni, rengeteg embert megismerni, PS-t kitapasztalni, olvasni, rajzolni, rendesen zongorázni, hőlégballonozni, szökőkútban fürdeni, barátokkal csak úgy egy hétvégére felugrani a hegyekbe, színházba, koncertre, moziba menni, pizzát sütni, piknikezni, vagy csak nyugodtan, minden izgalom meg idegesség nélkül meginni egy finom csésze teát, és lerogyva a fotelbe rácsodálkozni a világra?
Mégis, mi a Szűz Mária lesz így az életemmel?
Csak most gondoltam bele, úgy igazán...